Az öltözet nem csak önkifejezési eszköz, hanem gyakran egy réteghez, közösséghez való tartozás szimbóluma is. Kétségtelen hogy sok munka megkövetel egy fajta uniformist, a pénzvilágban pedig alap az öltöny.  Vagy csak volt? A start-up szegmens ontja a farmeros flip-flopos milliárdosokat. A változó világhoz igazodva a JP Morgan vezetője öltözködési forradalmat indítana el egy újításával.

Az igényes megjelenés a modern embernél is alap, megbecsüljük magunkat, valamint környezetünket is az alkalomhoz illő, tiszta és ízléses ruházattal. A világ azonban változik, az üzleti világot elárasztja egy új generáció, akik életkoruk, habitusuk és a pénzhez, jó léthez, valamint az előző nemzedékekhez fűződő viszonyuk miatt már nem akarnak konvenciók kötöttségében üzletelni. A start-up világ huszonéves milliomosai (persze nem csak azok vannak) új irányt határozhatnak meg az üzleti megjelenésben és öltözködésben.

(Kifinomult, elegáns és időtlen - a mai startupper cégvezetők mégsem ezt a vonalat erősítik)

Az eddig jellemző sötétárnyalatú (szürke, fekete, sötétkék) öltöny és a hozzáillő (fehér, kék, csíkos, de jellemzően világos árnyalatú) inggel és megfelelően kiválasztott nyakkendővel operáló üzletember-stílus a Wall Street-en alap továbbra is. A sokak számára a Tőzsdecápákból ismert öltözködési kultúra, pláne a Szilícium-völgyben, azonban lényegében ismeretlen. A modernitás és a modern ember prófétái – mint az elhunyt Steve Jobs, vagy a modernkor egyik toposza Zuckerberg – az anyagi javakat, a pénzt és jólétet már egy más perspektívából szemlélik. Ez az újfajta „üzletember” nem tekint célként a sok pénzre, hanem jóval inkább egy eszköz számára. Azért is az idézőjel, mert k főként a világra hatással bíró egyénekként tekintenek magukra, sem mint business-manként. Az Elon Musk-típusú, nagyon kreatív, okos és magából innovációkat ontó milliárdos a fiatal, feltörekvő generáció számára egy inkább vágyott példa, mint a Patek Philippes, Kiton öltönyös ötvenes típus. A milliókat őrző bankkártya ettől még ott lapul(hat) a zsebben.

(Zuckerberg a nagy házat és sportautót leszámítva nem a luxuséletviteléről ismert)

A start-upoknál illetve az alkalmazott-központú cégeknél a fő cél, hogy a munkavállalók minél jobban érezzék magukat, minél inkább felszabaduljanak az alkotásra és a kreatív, eredményes munkára. Ha ez egy  rövidnadrágban valósul meg, ám legyen. Az ellentmondást nem tűrő uniformis alkalmazottakra való erőltetése sok esetben nem éri el a célját, a Szilícium-völgyben például sokkal fontosabbnak látják, hogy a munkások azonosulni tudjanak a cég filozófiájával, célkitűzéseivel és küldetésével. Ha ez megvan, egyébként az öltözködési megkötések - vagy nevezzük "minimális elvárásnak" - már könnyebben elfogadtathatóak a kollégákkal.

(Google iroda - cél a munkavállaló kreativitásának felszabadítása)

A kortárs „tech-üzletember” (a 30 alatti korosztály különösen) nem vágyik már annyira a saját javak birtoklására, nem véletlen hogy ekkora szegmenset jelent a megosztáson alapuló közösségi gazdaság – Uber, AirBnB, BlaBla, stb.  – ahol nem kell „belefektetni a tőkét valamibe”, hanem az forgatható a további innováció, fejlődés és kreatív alkotás céljaira. Emiatt is alapítanak sorra bérléses leven működő cégeket az USA-ban; a trend idővel Európába is begyűrűzhet. Nem cél a 70-80 öltönyből, 100 cipőből és megannyi ingből álló gardrób, meg a szupergarázs az 5-6 Rolls-Royce-szal; ennél menőbb a jó minőségű és persze nem feltétlen olcsó, de kötetlen, szabad környakú póló, rövidgatya vagy könnyedebb hosszú nadrág (farmer, stb.), de persze egy-egy sportautó meg néhány drága óra elfér azért. A pénz, a jólét már nem csupán cél, hanem eszköz valami jobb, nagyobb, globális, meghatározó megalkotására – a pénz idő, az idő pedig teret ad a kreativitásnak. Ebből táplálkozik a kortárs üzletember fogalma, valamint az ezzel járó változó öltözködési filozófia és dress code is.

A JPMorgan vezetője, a minap írt a vezetőségnek írt email-jében felszabadítja a kollégákat az eddig bebetonozódott dress code alól. Jamie Dimon a korral akar haladni, amikor arra buzdítja kollégáit, hogy „Felejtsétek el az öltönyt és nyakkendőt, nyugodtan viseljetek farmert és pólót!” A farmer-póló kombináció a laza öltözet szinonimája, a keleti parton bevett üzleti öltözködés merőben eltér a nyugati part, Szilícium-völgyben tapasztalható kultúrájától. Manapság nem ritka komoly üzleti megbeszéléseken, nagy horderejű tárgyalásokon sem, hogy az egyik fél mellőzi az öltönyt és flip-flopot vagy Vans, Converse vászoncipőt vesz fel akár rövidnadrággal, de legalábbis pólóval. Steve Jobsot ritkán lehetett másban látni, int a megszokott outfitjében: fekete garbó, szimpla farmer és fehér tornacipő. Ahogy a JP Morgan vezér is indokolta, manapság már nem kívánja meg az ügyfelek nagy része a formális öltözetet, mivel ők maguk is lazán öltözködnek, sokuk pedig már egy merőben más generáció. Meg kell szokni, pláne az IT szegmens szárnyalása okán, hogy nem csak negyven-ötven év felettiek vagyonát kell már kezelni, hanem a huszonéves milliomosok (persze, dollárban) is megjelennek az ügyfelek között szép számmal.

Ennek ellenére a Morgannél megmaradna a formális öltözet, ha ügyféltalálkozó van, az engedmény az irodai munkára, valamint az „ügyfélmentes” időszakra vonatkozik, de legalább már nem csak a „casual Friday” alkalmával lehet könnyíteni az öltözéken. A JPMorgan munkatársai egyébként nemrégiben tanulmányútra lettek kiküldve a Szilícium völgybe, épp az ottani munkakultúra megismerése miatt. (Ebben a témában érdemes elolvasni Jonathan Rosenberg, Eric Schmidt: Google – Így vezetünk mi című könyvét). Ott azt látták, hogy még a protokolláris eseményeken is lazább öltözetben jelennek meg a start-uposok.

A cég Park Avenue-n levő központjában nyílt egy ruhabolt is, ahol kifejezetten „laza cuccokat” árulnak, így a csak nyakkendőt és inget birtokló bróker munkatársak is be tudnak tárazni pár könnyed szerelésből. (Egyébiránt a „laza”  JP-nél a smart casualt jelenti). Hogy ez mesterkélt lenne? Persze, részben az ezért érdekes, mekkora befolyása van az új, fiatal nemzedéknek már az üzleti világra is. Bár Dimon valóban felismert valami a változó (üzleti)világból.

Azonban le kell szögeznünk, az öltözködés visszahat az emberre egy bizonyos mértékig, más-más üzenete van egy adott szettnek ha elegáns vagy lazább megoldásról beszélünk. A legtöbb munkahelyen az öltözködési szabályoknak az Ügyfelek felé való üzenetén túl a kollégák „alakítása” is a célja. Egységes, összeszedett csapatot eredményez, ha a munkatársak hasonló módon vannak felöltözve az irodában, valamint egyfajta igazodási pont, egy mércéhez való igazodást is jelent a dress code. Multiknál emiatt van, hogy „ruhapénzt” adnak az új kollégáknak, hogy be tudjanak vásárolni munkaruhából. Van olyan helyzet, ahol valóban életszerűtlen, vagy akár sok, ha a szolgáltatást nyújtó vagy bennünket kiszolgáló személy jobban van öltözve, mint mi. Az ügyfél, vagy üzleti partner túlöltözése szintén olyan hiba, mint amikor a ruházat „nem üti meg a szintet”.

(Az egyesek számára vágyott elegancia valakinek taszítótó)

Mégis azt láthatjuk, hogy banki alkalmazottaknak muszáj az öltöny inggel, hölgyeknél a blézer, de legalább a blúz és kendő. Egy férfi ingatlanosnál egyértelműen sok a nyakkendő, de adott értékhatár, vagy az ügyfél szintje meghatározó lehet egy ing-zakó kombináció szükségességét illetően; azonban a rövidnadrág már kevés lehet, ha komolyabb a vevő. Ezek csak példák, de a konvenciók mégis még azt a trendet mutatják, hogy a szolgáltatást nyújtó részéről (jobb éttermek, nívósabb ruhaboltok, stb.) megkövetelik az elegáns, igényes öltözetet.

Általánosságban elmondható, ha valaki megteheti, azt viseljen munka közben, amit akar, de adott szakmák és munkakörük megkövetelnek bizonyos viseletet. Itt is fontos azonban, hogy a ruha „ön-azonos” legyen, egyezzen a viselő személyiségével, korával, beosztásával, vagyis passzoljon hozzá – egyrészt nem a ruha teszi az embert, így bizonyos képességeket, „sikert”, tapasztalatot nem lehet pótolni egy jó nyakkendővel, csak rosszabb, kontra produktív lesz az összkép. A mesterkélt lazaság úgysem áll jól annak, aki nem olyan típus, de a munkavállalóra (vagy ő magára) erőltetett érettségis öltöny sem fog senkiből tőzsdecápát faragni. Mégis, az ízléses öltözet visszahat a viselőjére, így törekedjünk a számunkra megfelelő, de illendő öltözet kiválasztására, hogy az a bizonyos (és fontos) első benyomás csak segítse a munkát, és a valós hozzáértést, tapasztalatot támassza alá, hisz pótolni úgysem tudja, de nem is ez a célja.

Látogasd meg Te is Facebook-oldalunkat!