Gabrielle Bonheur Chanel - ismertebb nevén Coco Chanel a modern, felszabadul és emancipált nő, a kortárs divat, modern elegancia és az haute couture szimbóluma. Különös élete egyben a divatház története. Sanyarú gyermekkora, majd egyszerű varrónői pályafutása hatalmas divatbirodalomban vált teljessé.
1883 augusztusában látta meg a napvilágot Saumur-ban, a Loire-völgyében található kis településen. Apja vándorkereskedő volt, aki sokat volt távol az otthontól, így a kis Gabrielle nevelése leginkább az anyjára hárult, aki maga is talpraesett asszony volt. A varrónú anyuka keresetével is igen szerény körülményeik voltak. Nehéz gyermekkorának egyik legmélyebb időszaka, amikor édesanyja 33 évesen meghalt tuberkolózisban - ami egyben a család teljes széthullását is jelentette. Ekkor az eleve megbízhatatlan apjuk magukra hagyta a gyermekeit, mert a korszellem magával sodorta és elment Amerikába, megpróbálni a szerencséjét.
Chanel ekkor 12 éves volt, tehát akkoriban nem számított annyira kislánynak, de húgai még elég fiatalok voltak. Lányként egy ilyen helyzetben nem kerülhettek máshova, mint a ciszterciek által működtetett Aubazine-i árvaházba. Fiútestvérei szociális munkáként vidékre kerültek dolgozni. Gabrielle férfiakról kialakított képét alapjaiban határozta meg szeszélyes apja, a terheket főként cipelő anyja révén pedig a nőket látta a megoldások valódi kulcsaként. Családjának szétszóródása örökre nyomott hagyott a nagy nevű tervezőnőn.
Az árvaházban töltött évek mély nyomot hagytak nem csak lelkén, de önmaga kifejezésén is - stílusa itt kapta azokat az impoulzusokat, amik a huszadik század hajnalán meghatározták a divat irányát. Az egyenes vonalvezetés, a semleges színek és keményített gallérok később már mint a Chanel védjegyei vonultak be a divat történelmábe. Pedig ezek az épületek hangulatát, és főként az ott dolgozó nővérek uniformisát idézik. A divatház logóját is innen eredeztetik, ahol a rózsaablakok összefonódó "C" betűi kiadták a Chanel azóta híres logóját. Mások szerint a két "C" egy kastályban tett látogatás során született meg, amit a "Chateau de Crémat" ihletett.
(Chanel fiatalon, húszas évei elején)
Életének fő irányát akkor vette fel, amikor 18 évesen a Notre Dame intázetben került Moulins-be, ahol édesanyjának szakmáját sajátította el, varrónőnek tanult. Munkásságát babaruhák és kelengyék varrásával kezdte a Maison Grampayre-nél 1903-ban. Alig telt el pár év, útnak indult hogy Vichy-be menjen az ott élő bácsikájához. Vonzotta a színjátszás és éneklés is, s mivel volt is a színjátszáshoz tehetsége, szerepet vállalt egy kisebb darabban. Ebben is sikert ért el, leghíresebb színpadi száma a "Qui qu'a vu Coco dans l'Trocadéro?" pedig meghozta neki az ismertséget. ettől fogva mindenki "Coco"nak hívta.
Vagyonos udvarlók rajongták körül. Ekkoriban találkozott a jómódú Étienne Balsannal, és neki köszönhetően ismerte meg Coco a felsőbb társadalmi réteg szokásait és etikettjét. Románcuk nem volt hosszú életű, néhány hónap után véget ért. Ebben az időszakban, Balsan révén ismerkedett meg Coco Arthur „Boy“ Capel-el , aki szintén tagja volt a Balsan-i vadászcsoportnak. Gabrielle otthagyta a szórakoztató ipart és Capel-hez költözött Párizsba. Arthur Capel felismerte az üzletasszonyt Coco-ban és segítette abban hogy szert tegyen egy saját bolthelységre Párizsban a Cambon utca 31 szám alatt. 1909-ben nyílt meg az első Chanel bolt a Párizsi Balsan Apartment épületének földszintjén, ahol Coco kalapokat árult. A kalapok árusításának fő oka, hogy az épületben akkor már volt egy másik női-divattal foglalkozó bolt, ezért a bérleti szerződés nem engedélyezte ruhák tervezését és kivitelezését, ezért továbbra is kalapok készítése volt Coco számára az első számú foglalatosság. A Balsan ház népszerű találkozóhelye volt a vadászsportot kedvelő párizsi elitnek, ahová a férfiak rendszeresen magukkal vitték a mindig legfrissebb divat szerint öltözködő hölgyeiket is. Így adott volt a lehetőség, hogy Cocotól vásárolják a különféle rendkívül újszerűen és divatosan díszített kalapokat.
Mindeközben Coco fejében már számos ötlet és terv rejtőzött, amelyek első számú célja az volt, hogy megreformálja az akkori nők viseletét, kényelmesebbé, lazábbá, és egyszerűbbé tegye. Kezdetben csak önmaga számára készített olyan öltözeteket, melyekben könnyedén tudott dolgozni, lovagolni, és nem utolsó sorban levegőt venni. A tervei megvalósítását heves indulatok követték. Természetesen sokan felháborítónak találták a kor ízléséhez képest „sivár” kollekciókat. Egy-két elit társaságbeli hölgy tetszését azonban sikerült megszereznie magának és így lassan de biztosan meghódította magának a párizsi elitet.
1913-ban és 1914-ben két Chanel női sportruházati bolt is megnyitotta kapuit a vásárló közönség előtt Deauville-ben és Biarritz-ben. Gabrielle mélyen megvetette azoknak a nőknek az ízlését, akik ezekbe a menedék városokba érkeztek, mivel Chanel ruhatervei a női szépséget egyszerű öltözetekkel kívánta kiemelni, az akkoriban általánosan jellemző fényűzően és dúsan díszített ruházat helyett. (Belle Époque).
Az I. Világháború is hatással volt a divat alakulására. A szénhiány miatt a legtöbb helyen - a férfiak katonai szolgálata miatt - nőknek kellett olyan gyári munkákat végezniük, melyek elsősorban férfiak munkakörei közé tartoztak a háború előtt. Az ilyen jellegű munkákhoz szükségük volt meleg és „tartós“ ruhákra, melyekben könnyedén tudtak mozogni és megfelelőek voltak az adott munkahelyi körülményeket között is. Ez pedig Chanel ízlésvilágának a teljes hódítását jelentette, hiszen az agyoncicomázott kirakatbaba ruhák korszaka ezzel egy időben lejárt, és előtérbe kerültek az egyszerű és praktikus női viseletek.
(Chanel idős korában, a rue Cambon 31. előtt)
Még a háború ideje alatt újabb Chanel bolt nyitotta meg kapuit ismét a Cambon utcában a 31-es szám alatt, a párizsi Ritz Hotellel szemben. ez az üzlet már kiemerítette a mai boutique fogalmát, ahol flanel blézereket, egyenes len szoknyákat, matrózmintás felsőket, hosszú pamut pulcsikat és szoknyakabátokat lehetett vásárolni. érdekesség, hogy a földszinten volt maga a butik, az első emeleten a ruhakollekciók, a másodikon pedig Coco lakása, ahol ma már Karl Lagerfeld dolgozik. Idővel ebben az üzletben helyet kaptak a Chanel szépségápolási termékek és parfümök is.
Chanel a tervezői évei kezdetén bizonytalan anyagi körülményi miatt pulcsikhoz való anyagot vásárolt elsősorban az alacsony áruk miatt. Az anyag lágyesésű volt, s így teljesen beleillett Coco terveibe, melyekre az inspirációt gyakran a férfiak viseletéből merítette. Különösen az egyenruhákból, melyek viselete a háború 1914-es kitörésével szélsebesen elterjedt. A divatbeli ízlése 1915-re Franciaország szerte elterjedt, a letisztultsága miatt. 1916 és 1917 között a Harper’s Bazaar című újság említette meg, hogy Chanel neve minden vásárlólistán szerepel, ekkorra úgy vált ismerté, mint lelkiismeretes és a részletekre is figyelmet fordító divattervezőnő. Az 1920-as évek trendjének megfelelően Chanel gyöngyökkel díszített kollekciókat tervezett, melyek a mai napig modern és divatos darabjait képeznék bármely hölgy ruhatárának.
Az a nő, aki parfümöt nem visel, annak jövője sincsen."
- mondta Coco 1923-ban.
1921-ben volt az első Chanel parfüm bemutatása,vagyis a világhírű, de kultikusnak sokkal inkább nevezhető Chanel N°5 parfüm születésének dátuma. Coco egy francia riviérán töltött vakációja ideján találkozott Earnest Beaux parfümkészítúvel, aki később elkészítette Coconak az illatot. Chanel kifejezetten különleges illatra vágyott, és egy olyan összetételú parfümöt szeretett volna, ami mesterséges, akár a felső szabászati ruhastílus - vagyis "egy női parfüm, aminek nő illata van". Ez azért volt különleges, mert addig minden illatszer alapanyagául virágok szolgáltak, s így természetesnek minősültek. A Beaux vegyész már évek óta tanulmányozta az aldehideket. Ezek olyan szintetikus anyagok, amelyek a desztillálási folyamat során egyre erősödő természetes virágillatot fejtenek ki. Chanel tehát beleegyezett, hogy kipróbáljon néhány mintát, és szerencseszáma szerint az 5-öst választotta. " A kollekciómat az ötödik hónap, ötödik napján indítom el a piacon, így hagyjuk meg neki az ötös számot, amely majd szerencsét hoz neki is". Az üvegtörténete szintén elég érdekes, ugyanis akkoriban Chanel szerelmi viszonyt folytatott Dmitrij Pavlovics Romanov orosz nagyherceggel, aki a parfümös üveg "tervezője" - az üveg valójában az akkori cári testőrség vodkásüvegét mintázza. A Chanel N°5 nem csak azért különleges, mert ez az első mesterségesen alkotott parfüm, hanem azért is, mert Coco ezzel a lépésével új tendenciát indított: innentől kezdve minden neves divatház saját parfümmel is rendelkezett.
Ebben az időszakban a társasága értelmiségiek, írók és művészek, akiktől nyitotta fogadott mindenféle impulzust. Gagyilev, Picasso, Dalí, Cocteau mind hatottak valamiképp a divat nagyasszonyára. 1923-ban a Harper’s Bazaarnak adott interjújában Coco kifejezte, hogy szerinte az egyszerűség képezi minden igazi elegancia alapját. Chanel kisestélyi ruhái kialakítottak egy napjainkig tartó trendet. Coco szerint nem a fekete ruha a szép hanem a nő a fekete ruhában. Chanel öltöztette mind az európai, mind az amerikai nőket. Az amerikai hölgyek különösen élvezték ruháit, mivel ők a praktikus öltözködést részesítették előnyben, Chanel pedig megteremtette az elegáns egyszerűség és kényelem definícióit és bemutatta a kényelmes és egyszerű elegancia új stílusát. Chanel hatása a divatvilágban akkora volt, hogy más tervezők is lecserélték a különc és extravagáns stílusú ruháikat egy egyszerűbb és meglehetősen alkalmi változatra, hogy visszanyerjék elvesztett vásárlóikat. Vállalkozó szelleme és ruháinak egyszerűsége elsöprő sikert aratott és több millió dollárt hozott számára. Akkoriban Chanelt és ruháit merésznek tartották: a fűzőt félredobta, haját fiúsan rövidre vágatta, férfinadrágot viselt, és hagyta, hogy a nap lebarnítsa bőrét.
1935-ben már 4000 alkalmazottja volt és 5 teljes lakóház volt a birtokában a Cambon utcában, ahonna karrierje útnak indult. 1937-ben kidolgozott egy kollekciót kifejezetten a kistermetű hölgyek számára. Az 1930-as évek Elsa Schiaparelli-vel való versengéssel teltek, de ez csak átmeneti rivalizációnak tekinthető. 1932-ben Chanel bemutatott egy ékszer-kollekciót, melynek központi eleme volt mindvégig a gyémánt. Több nyaklánc is mint pl. az „Üstökös“ vagy a „Szökőkút“ 1993-ban újra a divatvilág figyelmének középpontjában tündökölhetett.
A II. Világháború előszelei miatt, Coco visszavonult, a varroda és a gyár bezárt 1939-ben és Chanel a párizsi Hotel Ritzbe költözött az új udvarlójával, egy náci tiszttel Hans Gunter von Dincklage-dzsel. Ebben az időszakban csak a parfumök és a kiegészítők voltak kaphatóak, az akkoriban működő butikokban. Amikor Franciaország Adolf Hitler és a Náci Németország uralma alá került 1940-ben a főhadiszállásukat a Ritz-ben építették ki. Az akkori pletykák szerint Coco jó viszonyban volt a németekkel. Sőt Chanel életrajzírója állítja, hogy a német vezetőség elküldte Coco-t Winston Churchillhez egyfajta látogatásra, ami része volt egy titkos béketárgyalásnak. Franciország felszabadítása után Coco Chanelt azonnal letartóztatták bűnpártolás vádjával, de Churchill közbenjárt az érdekében és elengedték. A felszabadulás után azonban több francia polgár is önkényesen megbüntette azokat a francia nőket, akikről azt hitték, hogy együttműködtek a nácikkal. A vélt vagy valós alapú pletykák miatt Coco is ilyen célpont volt ezért Svájcba menekült. 1953-ban tért vissza Párizsba, ahol ekkor a divatvilág ura Christian Dior volt. Chanel felkereste régi támogatóit üzleti megbeszélések céljából, és rövid idő alatt újra top-márkává vált.
Ugyan ebben az évben Coco elkezdett együttdolgozni Robert Goossens ékszerésszel, hogy megtervezenek egy sorozat Chanel ékszert, amelyek kiegészítik az öltözeteket. Két évvel később már pikévarrásos bőrtáskákat is lehetett Chanel tervezésében vásárolni és szintén 1955-ben jelent meg a láncos steppelt táska végsú formájában, valamint 1957-ben jelent meg a fekete orrú szandál. Ugyanebben az évben az első férfi parfüm a Pour Monsieur is napvilágot látott. Chanel és a tavaszi kollekciója 1957-ben a Dallas-i Fashion Awards-on Fashion Oscar-t nyert. Gabrielle „Coco“ Chanel 1971 január 10-én halt meg, 87 évesen. Egészen a halála napjáig dolgozott és tervezett. (pl. Olymic Airways légikísérő egyenruhák) Halála után Jacques Wertheimer vette át az egész Chanel-ház vezetését. Kritikusai szerint nem törödött sokat a céggel, ezért az átlagosan teljesített.
Napjainkban Alain Wertheimer a Chanel vezérigazgatója. A divatház kínálata az utóbbi években számos termékkategóriával bővült (a parfümök mellett kozmetikumok, napszemüvegek, karórák) és egyik hatalmas sikert követi a másik. Világszerte ismert minőségi és megbizható termékei, luxuscikkei számos ország polgárának jelent biztos pontot a divatvilág állandó váltakozásai között.
