Változott egyáltalán, és ha igen, akkor miben a magyar öltözködési kultúra az elmúlt évtizedekben? Mit jelent ma Magyarországon a divat, és jellemzőnek mondható-e honfitársainkra a divat orientáltság? Emellett divat-körkép arról, mennyibe kerül egy átlagos helyen vagy egy Andrássy-i úti boltban vásárolni.

Egy kis történelem

Budapest az I világháború előtti időkben már élénk divat-élettel büszkélkedhetett, bár széles körben nem volt elterjedt a "divatból" vagy "művészeti alkotásként" hordott ruházat. A szalonok kifejezetten a belvárosban (bécsi utca, Váci utca, Haris, köz, Andrássy út stb.) helyezkedtek el, innen ered a környék máig él de sajnos igen megkopott fényű nívója, bár hasonlóan neve volt a Corvin áruház is.

Akkoriban több divatlap is működött, ezek a háború éveiben és azután is mellékletekbe zsugorodotak egyéb hetilapok hasábjain. A világháború drasztikus visszaesést hozott a divatiparban, utána a hazai ruhakészítés francia segítséggel igyekezett talpra állni  - párizsi tervezők ruháit (többek közt Lanvin-ét) hozták Budapestre és kerültek be a szalonokba. A húszas-évek elején ezen ruhák átalakítása, "magyarosítása" vált tendenciává, de ezzel párhuzamosan egyre élénkebb lett a saját gyártású ruhaköltemények ipara is, számos szabóság működött, a hölgyek részére készült alkalmi és hétköznapi öltözékek is nagy népszerűséget élveztek.

Érdekesség, hogy a harmincas-években központilag támogatott trend volt a kalocsai-, és egyéb mintás ruházat készítése. A II.világháború drasztikus visszaesést, majd a kommunizmus idejében szigorú államosítást hozott, bár az ötvenes-hatvanas években hazánk ismét erős termelővé vált, akkoriban 140 ezer embert foglalkoztatott a textilipar.

A nagy mennyiségű termelést a Szovjetunióba irányuló export alapozta meg, miközben hazánkba sok silány minőségű termék áramlott vissza. A magyar textilipar mélyrepülése a nyolcvanas években indult meg, a Távol-Keletről beáramló rossz minőségű de olcsóbb ruhák ebben nagy szerepet játszottak (A témában javaslom F.Dózsa Katalin A magyar divattervezés rövid története c. tanulmányát). 

A kommunizmus után

A közel 30 éve bekövetkezett rendszerváltás sok tekintetben is hozott újat, de legfőképpen egy olyan szemléletmód váltást, mely a Nyugatra, s annak életstílusára, életmódjára és szokásaira való nyitottságot jelenti. Nem túlzás azt állítani, a legtöbb mai ember a nyugati világhoz való viszonya alapján deklarálja magát, melyet elsősorban a megjelenésben, és tárgykultúra alakulásában érhetünk tetten. (Hamarosan egy kilencvenes évek sorozattal jelentkezünk, amiben az akkori divatot is górcső alá vesszük).

(Sok belvárosi szabóság zárt be, rengeteg tűnt el nyomtalanul)

Ha megnézzük a húsz-harminc évvel ezelőtti öltözködési szokásokat hazánkban, a sablonossággal, és a változatosság hiányával szembesülünk, mely manapság is sokakra jellemző. Napjaink divatja pedig egyre inkább a tömegtermékeknek dívik: egy kelet-európai embert lassan szinte lehetetlen megkülönböztetni egy nyugatitól, hiszen mindenki ugyanolyan kütyüket használ, és ugyanazokban a cuccokba öltözködik. Szerencsére a kilencvenes évek vége-kétezres évek eleje hozta el a szabóságok reneszánszát itthon is. Egyre több szabóság (na, persze azért nem tömegméretekben) nyílik meg, és kínál méret után készült, egyedi ruhákat, remek minőségű anyagokból. Az Andrássy út vonzáskörzetében, valamint Buda rejtett kis utcáiban dolgoznak, sokan évtizedek óta. Többen hozott anyagból is készítenek ruhát, az elegánsabb helyeken nagy múltú gyártók anyagait használják.

A Stan Ahuja az Andrássy úton hasonló elven működik, a szabók házhoz mennek a több ezer anyagmintával, gombokkal és lehetőségekkel, hogy "helyben" (legyen az otthon, munkahely, stb.) konzultálva az Ügyféllel maximális kiszolgálást nyújtsanak.

Mi a stílus? Miért öltözzünk igényesen?

Először is térjünk ki a megjelenésre. Sokan emlékeznek, ha a nyolcvanas években Magyarországon valaki betért a ruha üzletbe, és volt igénye a választásra, megtehette: a kék és a szürke lóden kabát közül, a szintén kétféle színű svájci sapkából... Persze, ez kissé túlzó, és az élére vasalt, végig begombolt, rövid ujjú fehér inges, fehér pamut zoknis és makkos cipős korszak véget ért, még ma is ritka, hogy felelős állásokat betöltők, közéleti szereplők hajlandóak és képesek lennének a koruknak, társadalmi szerepüknek vagy éppen alkatuknak megfelelő módon öltözködni. Ma hazánkban a politikusok, ismert személyiségek megjelenésében is tetten érhető, hogy nem mindig sikerült eltalálniuk a megfelelő öltözetet. Minden politikus költ a ruhatárára, azok is, akiken ez nem látszik, mert például nem éppen ízlésesen válogatják össze a darabokat. Sajnos azok között, akiktől a munkájuk, hétköznapi életben betöltött szerepük ennyit sem vár el, még többen vannak, akik "nem éppen igényesen" öltözködnek. Hazánkban pont ezért egyre sikkesebb stílustanácsadót felfogadni. Ennek a szakmának kiemelkedő hazai képviselője Schiffer Miklós. Ilyen sorok után pedig törvényszerű, hogy az elsők között felmerülő kérdést megcáfoljam: ez nem csupán pénz kérdés! S bár egyre múló tendencia, de sok férfira jellemző, hogy drága autóból száll ki, luxus óra van a csuklóján, de a cipője és öltönye viseletes, holott megtehetné, hogy frissíti ruhatárát - többeknél már az erre való igény is hiányzik. Azok pedig, akik nem tehetik meg, hogy havonta kétszer az Andrássy út valamelyik boltjában vásároljanak, szintén van kínálat több, kellemes megjelenést biztosító darabokat áruló üzletben.

Az imént felvázolt társadalmi metszet tovább mutat annál, minthogy valakinek kevesebb a jövedelme. Nyugati országokban általános, hogy az emberek minden korosztályban jó megjelenésűek, függetlenül a társadalmi helyzetüktől, ugyanis a kellemes fellépésnek nem csupán önmagunk megbecsülése, hanem az is része, hogy meg akarjuk tisztelni ezzel környezetünket. Amikor valaki emberek közé megy - vegyük például a manapság hazánkban még ilyen szempontból sarkalatos állásinterjúkat -  a tiszta, kornak és alkatnak megfelelő ruha, a jól összeválogatott színek, az egymással harmonizáló színű kiegészítők (cipő, táska, öv, óra színe) nyomban segítenek, hogy kellemesebb benyomást tegyünk, hogy úgymond "komolyan vegyenek". Itthon pedig egyre több üzlet nyújt lehetőséget az ízléses, de pénztárca kímélő megjelenésre - gondoljunk csak a C&A vagy a H&M üzleteire, melyek egyébiránt nemzetközi viszonylatban nem számítanak középkategóriás márkáknak, mégis kiváló ellenpólusai lehetnének a fél szezonig sem kitartó silány minőségű ruháinak.

"Le style est l'homme même", azaz: "a stílus az ember maga". Pár sorral feljebb utaltunk a rendszerváltozás jelentőségére a magyarországi divatkultúrában. Ez azért lényeges, mert a határok megnyílása elindította a világmárkák beáramlását országunkba, s ezzel elindult az imént Buffontól idézett szállóige - ha lassacskán is, de - gyakorlati megvalósulása a magyar társadalomban. Az embereknek lehetősége nyílik az egyéniségüknek, életvitelüknek megfelelő ruhatár kialakítására. Az addig "más világként" látott nagybetűs Nyugat közel jött a kelet-európai emberhez, akinek lehetősége adódott, hogy megvalósítsa az elérhetetlen életstílust - ha másként nem, legalább a külsőségekben. A térség emberére jellemző, hogy önmagát és másokat az alapján kategorizál, hogy mit visel, milyen mobilja van, milyen autóval jár, emiatt a divat és stílus anyagi oldala (szemben az ízléssel,stb.) fajsúlyosabb önkifejező eszköz hazánkban.

Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy itthon elsősorban a hivalkodó monogramokkal és motívumokkal apelláló brandek jöttek be, s bizonyára szerepet játszott ebben a divatiparban is jellemző előzetes piackutatás. Félreértés ne essék, nem a minőség és időtállóság letéteményeseinek számító nagy márkák iránti elkötelezettséggel, az ilyen jó értelemben vett márkahűséggel van a baj. Hanem inkább az ember mondja meg, kicsoda is ő, és válasszon ez alapján, s ne fordítva, hogy egy márkajelzés, iPhone, stb. jelentse az identitása margóit. Itt jegyeznénk meg: az alacsony jövedelem, és a - hazánkban igenis létező - "márka-kultusz" közti áthidalhatatlan szakadék fölött próbál hídként átnyúlni a márkás ruhák hamisítása, bár az elmúlt években ez a tendencia visszaszorulóban van.

Világmárkák Budapesten

Visszatérve a márkák hazai jelenlétéhez, valóban, az utóbbi években bővült a kínálat, s Budapest felkerült a világ divat térképére. Az Andrássy úton sorra jelennek meg a luxusmárkák szalonjai. 2005 óta itt van az olasz Ermenegildo Zegna, nem sokkal utána a Louis Vuitton, a Burberry, a Gucci, legutóbb a Michael Kors érkezett. Korábban itt volt, de elment  a Christian Dior vagy a Dolce & Gabbana, de a Roberto Cavalli is fel bukkant Andy Vajna vállalkozó szelleme közreműködésével. Ezek a luxus kategóriás márkák, melyek üzleteiben csak kevesen engedhetik meg a vásárlást honfitársaink közül, jellemzően a Deák Ferenc utcában vagy az Andrássy úton találhatóak. Szintén fontos megjegyezni a feltörekvő magyar prémiummárkát, a Silka-t, szintén az Andrássyn.

Például teljesen Zegna-ba öltözni az elegáns darabokból meghaladja az egy millió forintot, hiszen egy öltöny kb. 420 ezer forint, egy ing 50 ezer forint körül mozog, a cipő 90 ezer, a nyakkendő 30 ezer, az öv ugyanennyi, egy kabát minimum 330 ezer forint. A sportos, Z Zegna modellekből már úgy' 350 ezerből is kihozható egy szett. A Burberrynél például egy nyakkendő szintén 30-40 ezer forint, egy férfi vagy női ballonkabát pedig 400 ezer. Ezen luxusmárkák megjelenése természetesen alapvetően nem változtatta meg a magyar öltözködési kultúrát, csupán aki eddig külföldön vásárolta meg az ilyen darabokat, már itthon is megteheti.

Ugyanakkor ott vannak a felső középkategóriás üzletek, többek közt a nem rég nyitott Ralph Lauren, a Hugo Boss vagy a Tommy Hilfiger a Deák Ferenc utcában, a Fashion Streeten. Nem is beszélve a Boggi-ról, ami középkategóriás áron kínálja a konzervatív olasz stílust. Ezt a kategóriát kínálják az ún. multibrand üzletek is, mint a Peek&Cloppenburg az Arénában, és testvérüzlete, a Van Graaf az Alleeban - itt többek közt Armani, Calvin Klein, Ralph Lauren és Paul&Shark darabok kaphatóak számos saját gyártású márkájuk mellett. Az olasz jachtos márkának korábban még volt saját üzlete a Váci utcában, de furcsa módon nem volt meg az elegendő számú érdeklődő, holott például a Paul&Shark azon kevés gyártók egyike, aki valóban örök garanciát vállal ruháira.

(A Boggi budapesti üzlete)

Érdekes, hogy míg világviszonylatban az imént felsorolt cégek darabjai a felső középkategóriát jelentik, itthon még mindig a felső, mondhatni "elérhetetlen" csoportba soroljuk őket. Ez talán abból is fakadhat, hogy az elmúlt évek szinte egy csapásra hozták a luxus kategóriájú brandeket hazánkba, előtte pedig éveken át a felső-középkategóriás áruk jelentették a csúcsot. Aki a méltán nagyágyú Hugo Boss-ban szeretne járni, annak egy öltönyre 160 ezer forintot, egy női kosztümre 190 ezret kell szánnia. Inget 30 ezerért, blúzt 50 ezerért vásárolhatunk, táskát hölgyeknek 180 ezerért, uraknak több tíz ezerrel kevesebbért. Farmert, nadrágot 40 ezer forintért kapunk. A Ralph Lauren kollekcióiból 3-400 ezerbe kerül egy-egy öltöny, egy ing 25 ezerbe, egy póló - a hímzéstől függően - 20 és 40 ezer forint között mozog. Egyébiránt a hölgyeknek szánt darabok egyik gyártónál sem amiatt kerülnek többe, mintha a szebbik nem képviselőit könnyebb lenne rávenni a vásárlásra, hanem mert a nekik szánt darabok szabása bonyolultabb, és drágább, finomabb anyagok felhasználásával készülnek.

(A Massimo Dutti klasszikus és mindig viselhető darabokat kínál hölgyeknek és uraknak)

A középkategóriát képezi nálunk pl. a Massimo Dutti vagy a Marks&Spencer. Kiváló minőségű darabokat kínálnak, elsősorban a klasszikus stílus kedvelőinek. Egy itteni vásárláshoz elég "már" 100-120 ezer forint is, hogy valaki kompletten felöltözzön. A nem prémium, de minőségi márkák legfőbb lelőhelyei itthon ma a plázák, bár például a minőségben magasabb Gant vagy a Lacoste ezeken a helyeken is jelen vannak. Folyamatosan bővül a kínálat, s szinte már bárki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb, trendi és jó minőségű ruházatot, egyre pénztárca kímélőbben.

Fő célközönség: a fiatalok

A divatipar ma már leginkább a fiatalokra épít: ők azok, akikben eleven a "másságra" törekvés, vagyis élesen el akarják különíteni magukat az előző generációktól. A fiatalok ilyentén törekvései egyrészt befolyásolják a divat alakítását, generálják az új kollekciókat, majd ők maguk lesznek ezáltal befolyásoltak. Itthon általuk a leginkább kedvelt - és megfizethető - üzletek például  a H&M, a Zara, a Bershka, Pull&Bear vagy a csak hölgyeket kiszolgáló Stradivarius (ezek mind egy konszern tagjai). A stílusos, trendi megjelenést a fiatalság körében hazánkban az ilyen fast fashion üzletekből származó darabok jelentik. Több statisztika szerint minden harmadik középiskolás és minden ötödik huszonéves egyből megveszi a legújabb darabokat, míg a teljes népességnek csupán nyolc százaléka teszi ugyanezt. Az ezek által kínált darabok között minden szezonban találunk klasszikus darabokat, de fő jellemzőjük az állandóan változó trend - van, aki évente többször cseréli le teljes ruhatárát ilyen "gyorsan forgó" modellekre.

(A H&M Balmain limitált kollekciója. A fast fashion üzletek célközönsége a fiatalok)

Hazánk divat és stílus körképét egy cikk kereteibe lehetetlen összefogni, mégis a teljesebb kép érdekében fontos megjegyeznünk, hogy itthon - szerencsére - továbbra is megvan az igény a méretre szabott (vagy „méret után” készült) darabokat kínáló vállalkozásokra. Ez a klasszikus, polgári divat továbbélését jelenti, mely mindig is jellemezte Budapestet. A belváros apró utcái rejtik magukban azokat a műhelyeket, ahol méretre készítik a cipőket, vagy éppen úri szabóságok működnek. A méretre szabott öltönyök értéke nem csak az egyediségükben rejlik, hanem mert ezeket általában a megrendelőjük egyéniségéhez, jelleméhez és karakteréhez igazítják, és nem feltétlenül az aktuális trendhez. Ezek fazonára kb. 200 ezer forint körül mozog, az anyagokat pedig neves anyag gyártóktól (pl. Cerutti, Zegna, stb.) is be tudják szerezni. Összehasonlításképpen: egy konfekció Armani öltöny kb. 160 ezer forint, ebből a méretre készült verzióért már két és félszer ennyit kell fizetnünk. Ne feledkezzünk meg a kézzel varrott, cipész mesterek által készített lábbelikről sem. Ez valóban igazi luxus, de ha összehasonlítjuk a minőséget és az árat a boltban kapható, ugyancsak minőségi, de pl. ragasztott cipőkkel, a mérleg nyelve a kézzel készült darabok felé billen. A méretvételtől, és a kaptafa készítéstől számítva hozzávetőleg egy hónap alatt el is készül egy egyedi darab, és 100-120 ezer forintba kerül. Időtállósága pedig nem csupán években mérhető.

Budapesten a világ szeme

A hazai kínálat és kereslet egyik szintlépését jelenthette volna a milliárdos Gattyán György által birtokolt Il Bacio di Stile. A sokak számára nem is ismert igazi luxus brandek költözte be az Andrássyra ebben a volt bérházban. Budapestet azért számon tartják nemzetközileg a divatvilágban, aminek ékes bizonyítéka a luxus ruházati üzletek mellett az egyéb luxus cikkeket kínáló szalonok. Bár a Barakka Diamond szalonjában jó ideje lehetett kapni, az Andrássy úton pár éve nyitott a Vertu egy saját szalonnal, de sajnos a sorozatos betörések (nem pedig a kereslet hiánya) miatt be is zárt. Korábban a Nokia Corporation tagja volt, a világ legdrágább sorozat gyártású mobiltelefonjait kínálta, másfél és négy millió forint közötti áron. Nem is gondolnánk, de egyes információk szerint itthon évente 300 darabot (!) adtak el belőle - nyilván ebbe beletartoznak nem csak a honfitársaink, hanem az ide látogatók által vásárolt darabok is.

(A Rolex Vörösmarty téren található képviselete)

A tökéletes megjelenéshez ma már nem elég csupán egy jó öltöny, s a megegyező színű kiegészítők (öv, cipő, táska), a divat fogalmába ma már nem csak a ruhatárunk darabjai férnek bele. Hazánkban is egyre inkább tendenciává válik, hogy - mivel a karóra sokat elárul a viselőjéről - erre is ügyelnek az emberek. A legtöbb nagy svájci gyár modelljeit viszonteladóknál lehet megtalálni, ilyen a Vacheron Constantin, az IWC, a Jaeger-LeCoultre, a Panerai vagy éppen a Breitling. Ezeket eddig külföldi utakon, a határon túl lehetett csak megvásárolni, de jó néhány éve itthon is van erre lehetőség, s ami a legfontosabb, nincs különbség a hazai és nemzetközi árak között. A Breitling modelljei átlagban 700 ezer és 2,5 millió forint között mozognak, a Breitling for Bentley kollekció darabjai 2,5 milliótól kezdődnek. Jó hír, hogy a legismertebb svájci gyár, a Rolex saját szalonnal van jelen hazánkban. A Vörösmarty téren található, a Petite Genéve (korábban la Boutique Suisse) a kiváló műszerek egyedüli forgalmazója, ahol a "belépő" szint kb. 2 millió forintnál kezdődik. Szintén saját üzlete van a Tag Heuernek és az Omegának - természetesen az Andrássy úton.

Rövid áttekintésünkből kitűnhet, hogy hazánkban ismét kezd kialakulni az igény a minőségi divatra és megjelenésre, nem csak a fiatalok körében. Ettől függetlenül Magyarországra inkább igaz az, hogy a kínálat határozza meg a keresletet. Kezdve az alsó középkategóriás üzletek csupán pár szezonig tartós darabjaitól, a masszív, sokáig hordható felső kategórián át, egészen a luxus darabokat kínáló szalonokig, minden szegmens képviselteti magát hazánkban. Tessék csak válogatni, hiszen van miből, de ne feledjük:  Le style est l'homme même.

Ti mit gondoltok a hazai divat helyzetről?

Látogasd meg Te is napi frissítésű Facebook-oldalunkat!