A tömegközlekedés a legtöbb ember számára egy olyan terep, amivel nap, mint nap szembe kell néznie, mégsem tartozik annyira a „természetes” élethelyzetek közé. Eltérő habitusok, más-más emberek, különböző szociális és kulturális szintek ütköznek (olykor szó szerint) a tömegközlekedésben, Mégis, hogyan élhetjük ezt túl és hogy illik viselkedni?
Nem csak az metrózik olyankor, akinek nincs kocsija, de sokan olyanok is használják, akik egyszerűen rosszul vannak szocializálva. Egymás lökdösését, taposását, a „rálehelést” és a verekedést elkerülendő, mindenkinek tudni kell(ene) mit illik tömegközlekedés során és mit nem. Az ember már csak maga miatt is méltóságtejesen akar viselkedni egy ilyen, sokszor kényelmetlen szituációban.
A személyes tér jelentősége
A proxemika „a kommunikáció és a hétköznapi tevékenységek során a személyek között betartott távolság, a tér emberi felhasználása a kultúra egyik jellegzetes megnyilvánulási formája.” A személyes térre való igényünk hatványozódik a tömegközlekedési eszközökön. A pici üres helyért is elindul olyankor a harc – itt eldöntheti az ember, hogy elegánsan viselkedik vagy nem.
Tiszteljük a másik privát szféráját, ne dörgölőzzünk a másikhoz, s amennyire csak tehetjük, úgy álljunk, hogy minket is minél kevésbé érintsenek. Célszerű megőriznünk személyes terünk érintetlenségét a végsőkig, persze van, amikor ez nem megoldható, de ha megpróbáljuk, a környezetünk is értékelni fogja.
Ne blokkoljuk az ülőhelyet
Gyakori konfliktusforrás, amikor valaki úgy áll,hogy „eltorlaszolja” a helyet. Persze leggyakrabban ez nem szándékos, de okozhat felháborodást. Hasonló helyzet, amikor valaki nem az ablak mellé, hanem a külső helyre ül – ilyenkor vagy fel van háborodva, amikor valaki beülne az üres helyre, és neki fel kell állni; vagy aki áll, meg sem meri kísérelni, hogy beöljön. Hasonló a helyzet a széken utaztatott poggyásszal. Ha megtehetjük, ügyeljünk arra, ha valaki a környezetünkben helyet akar foglalni, meg tudja tenni és ne bennünk lássa – még ha nem is jogos – az akadályt.
Hangerő
Még anyáink is fülhallgatóval a fülükben utaznak, hiába nem szól semmi benne – az emberek igyekeznek kizárni a zajos környezetet, különösen a fárasztó nap végén. Ha úgy döntünk egy kis zenehallgatással dobjuk fel az ingázást, ellenőrizzük a hangerőt. Talán élvezzük a szuper dallamokat, a többiek már annál kevésbé. Térjünk ki a beszélgetésre is – társaságok elragadtatott hangulatban tudatják a világgal örömüket vagy bánatukat, ami nem éppen illendő. Az ordítva telefonálást mellőzzük, ugyanígy a személyes, privát információk, események és titkot ecsetelése mindenki füle hallatára nem csak hogy nem méltóságteljes, de a legtöbb ember nem is kíváncsi rá, meg van a maguk gondja-baja.
Jegyeket, bérleteket…
Lyukasztásnál, bérlet ellenőrzésnél sokan akkor kapnak észbe és így egy rögtönözve egy jó kis társaság tud összejönni a feltorlódott emberekből. Mindenkit idegesít a nyakába lihegő, rohanó embertársa, ezen élmények redukálhatóak, ha előkészítjük bérletünket vagy jegyünket.
A megfelelő helyen megállni
Ebből sok konfliktus adódik – lihegések, cettegések, beszólások, mindezt azért, mert nem tudjuk, hogy a másik párszáz ember éppen mit gondol és mit akar. Ha a megfelelő, tehát jobb oldalon állunk a mozgólépcsőn, teljesítjük a „tömegközlekedés idevágó szabályát”, aki siet, az pedig kerülhet balról. Sokszor belekötnek az emberbe ha az ajtó előtt áll – nos, egy dugig tömött metrón vagy buszon nem is tehetünk mást. Ha mégis megtaláltuk a számunkra legoptimálisabb koordinációs pontot egy ajtó mellett, ügyeljünk rá, hogy le-, és felszállásnál a többiek tudjanak közlekedni. A többi már nem rajtunk múlik, bízzunk benne, hogy feltételeznek némi indulatot részünkről.
Evés-ivás, pipere és hasonlók
Ha nem is törődnénk a többi emberrel, már csak a saját méltóságunk miatt sem javasolt gyros-sal, vagy bármi egyéb csöpögős-folyós étellel felszállnunk. Ugyanez a helyzet a körömvágással, hölgyeknek körmöm lakkozással vagy sminkeléssel. Egyszerűen a privát szféránkhoz tartozó tevékenységek, amiket nem illik és nem is jó „nyilvánosság előtt” végezni.
Megfelelő érzék a helyünk felkínálásához
A legáltalánosabb, de szerencsére sokak számára magától értetődő. Férfiak, különösen ha fiatalok legjobban teszik ha inkább nem ülnek le – ha mégis sok az ülőhely, érdemes megkérdezni helyet foglalás előtt a körülöttünk levő hölgyeket, idősebb urakat hogy kívánnak-e leülni. Erre senki sem sértődhet meg, bár túlzásba is lehet ezt vinni, például hangos felszólalással, amikor "helyet kérünk az idős úrnak" és egyéb módon igyekszik valaki koordinálni a társaságot.
Ha mégis ülünk és nincs szabad hely, mindenképpen fel kell kínálni várandós anyukáknak (de nehogy a teltebb vagy jóllakott hölgyeket nézzük annak, mert az igen kínos) valamint az idős hölgyeknek – itt jegyeznénk meg, hogy manapság már sajnos ritka hogy fiatal férfi fiatal hölgyet kínál hellyel, pedig ez így illene. Ezért javasoltuk, hogy inkább egy férfi, ha teheti, ne üljön le.
Ha fentiekre ügyelünk, és ehhez hasonló elvek szerint utazunk a "tömegen", garantáltan könnyebb lesz átvészelnünk!
Ti milyen furcsaságokat tapasztaltatok tömegközlekedés során?
Látogasd meg Facebook-oldalunkat!